A gazdasági realitások lassan meghiúsítják a brit lakosság reményeit. Mivel az emberek elhitték a napi sajtó arra vonatkozó ígéreteit, hogy a Brexit nem vezet az életszínvonaluk csökkenéséhez, eladósodás árán sikerült megőrizni életszínvonalukat.

Ez egy ideig működött is, mivel a lakossági fogyasztás ösztönözte a gazdaságot. De hamarosan elérkezik az igazság pillanata. A Bank of England által közzétett legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a bérek növekedése nem tart lépést az inflációval, így a reáljövedelmek csökkenni kezdtek.

Ha a júniusban tapasztaltak megismétlődnek a következő hónapokban is, a háztartások rá fognak jönni, hogy életszínvonaluk csökken, és ehhez kell igazítaniuk a szokásos kiadásaikat. Sőt, azt is látni fogják, hogy túlzottan eladósodtak, és vissza kell fizetniük tartozásaikat. Ez tovább fogja csökkenteni a háztartások fogyasztását, ami a gazdaságot eddig fenntartotta. Ráadásul a Bank of England ugyanazt a hibát követte el, mint az átlagos háztartás: alábecsülte az infláció hatását, és ezt most a kamatlábak prociklikus emelésével próbálja bepótolni.

Gyorsan közeledünk a fenntarthatatlan gazdasági fejlődést általában jellemző fordulóponthoz. Elméleti írásaimban ezt a fordulópontot „reflexivitásnak” neveztem.

A gazdasági realitásokat felerősítik a politikai realitások. Az tény, hogy a Brexit egy vesztes- vesztes stratégia, ártalmas mind Nagy Britannia, mind az Európai Unió számára. Visszavonni nem lehet, de az emberek meggondolhatják magukat. Úgy tűnik, ez történik.

Theresa May azon próbálkozása, hogy előrehozott választásokkal erősítse meg tárgyalási pozícióját, rosszul sült el: elvesztette parlamenti többségét. A vereség elsődleges oka az volt, hogy végzetes hibát követett el a demencia-adóval, amellyel megsértette legfontosabb választóit, az idősebb korosztályt. De a fiatalok fokozott részvétele is fontos szerepet játszott. Tiltakozásból szavaztak a munkáspártra, nem azért, mert csatlakozni akartak egy szakszervezethez, vagy mert támogatták Jeremy Corbynt (habár ő nagyszerű teljesítményt nyújtott). Az egységes piachoz való hozzáállásuk ellentétes Theresa May álláspontjával. A fiatalok jól fizető állást szeretnének találni, akár Nagy-Britanniában, akár másutt. E tekintetben az érdekeik megegyeznek London városának érdekeivel, ahol található néhány ilyen állás.

Ha Theresa May hatalmon akar maradni, más utat kell választania. Bizonyos jelek szerint hajlandó is erre. Ha békülékeny szellemben viszonyul a hétfőn kezdődő tárgyalásokhoz, beleegyezhet, hogy követi az Európai Unió napirendjét, és abba is, hogy a közös piac tagja marad addig, amíg az összes jogi folyamat le nem zárul. Ez nagy megkönnyebbülés lenne az Európai Unió számára, mert elodázhatná azt a végzetes napot, amelyen Nagy-Britannia hiánya óriási lyukat üt majd az EU költségvetésén. Ez egy nyertes-nyertes, mindkét fél számára előnyös helyzetet eredményezne.

Csak ezt az utat választva remélheti May, hogy rá tudja venni a parlamentet az összes szükséges törvény meghozatalára. Lehet, hogy fel kell adnia az ulsteri unionistákkal meggondolatlanul kötött szövetséget, és inkább a skót konzervatívok mellé kell állnia. Be kell ismernie azt is, hogy a kensingtoni konzervatívok hibákat követtek el a Grenfell Towers ügyében. Ezután tovább vezethetne egy kisebbségi kormányt, mivel nincs, aki helyet cserélne vele. Bizonyos jelek szerint hajlandó is erre.

A válási folyamat legalább öt évig tart, és ez alatt az idő alatt új választásokra kerül sor. Ha minden rendben megy, a két fél még a válás előtt újra összeházasodhat.