Egész életemet azzal töltöttem, hogy megpróbáltam megérteni a világot, amelybe beleszülettem, és ezzel kapcsolatban némi szerény sikert könyvelhetek el. Viszonylag korán rájöttem, eleve tökéletlen az, ahogy a világot értelmezzük.

Ez azért van így, mert részei vagyunk annak a világnak, amelyben élünk. Egyszerre vagyunk résztvevők és megfigyelők. Résztvevőként a magunk javára akarjuk változtatni a világot. Megfigyelőként pedig úgy akarjuk megérteni a valóságot, ahogyan van. Ez a két cél kölcsönösen ütközik egymással.

Az interferencia nem egyformán érinti a valóság minden területét. A természettudósok, például a csillagászok közel kerülhetnek a tökéletes tudáshoz, mert van egy objektív kritériumuk, például a csillagok mozgása, amely alapján meg tudják ítélni, hogy előrejelzéseik helyesek-e.

A társadalomtudósoknak nincs ilyen könnyű dolguk. Az emberek viselkedése már eleve tükrözi tökéletlen világértelmezésüket.. Ezért nem nyújt olyan megbízható kritériumot a társadalomtudósok számára, mint a csillagok mozgása a csillagászok számára.

Hogyan érthetjük meg tehát a dolgok jelenlegi állását? Meg kell találnunk a módját annak, hogy megkülönböztessük, mi a fontos és mi a kevésbé fontos.

Hadd kezdjem egy merész állítással. Miközben két kormányzati rendszer harcol a globális uralomért, civilizációnkat az összeomlás veszélye fenyegeti az éghajlatváltozás feltartóztathatatlan előretörése miatt. Ez egy nagyon tömör kijelentés, de úgy gondolom, hogy pontosan összefoglalja a dolgok jelenlegi állását.

Állításom összekapcsolja az éghajlatváltozást, amely elsősorban a természettudományok körébe tartozik, a kormányzási rendszerekkel, amely társadalmi fogalom. Először az éghajlatváltozásról, majd később a kormányzási rendszerekről fogok beszélni.

Mindig is lenyűgözött a több kilométer mély, ezer év alatt kialakult grönlandi jégtakaró.

2022. júliusában szélsőséges időjárási esemény következett be Grönlandon. Olyan meleg volt, hogy az ottani tudósok rövid ujjú pólóban és rövidnadrágban röplabdázhattak. 

Amikor ezt megláttam, egy fotósokból álló csapatot küldtem Grönlandra, hogy képi bizonyítékokat gyűjtsenek. Ez a csapat jelen volt, amikor szeptemberben egy második rendkívüli esemény is bekövetkezett, és élőben rögzítették.

A grönlandi jégtakaró olvadása veszélyezteti civilizációnk fennmaradását. Nem voltam hajlandó beletörődni ebbe a sorsba, ezért megpróbáltam kideríteni, hogy lehet-e valamit tenni ennek elkerülése érdekében. Sir David King éghajlatkutatóhoz irányítottak, aki az előző brit kormányok tudományos főtanácsadója volt. Dr. Kingnek van egy elmélete, amelyet a klímatudósok is széles körben osztanak.

Eszerint a globális éghajlati rendszer korábban stabil volt, de az emberi beavatkozás megzavarta. Az Északi-sarkkört korábban kiszámítható, körkörös, az óramutató járásával ellentétes irányban fújó szelek zárták el a világ többi részétől, de az ember okozta éghajlatváltozás megtörte ezt az elszigeteltséget.

A körkörös szélmozgás korábban a hideg levegőt az Északi-sarkkörön belül, a meleg levegőt pedig azon kívül tartotta. Most a hideg levegő kiszivárog az Északi-sarkvidékről, és helyét a délről felszippantott meleg levegő veszi át. Ez magyarázza többek között a tavaly karácsonykor az Egyesült Államokat sújtó sarkvidéki szélvihart és a Texasban nemrégiben lecsapó hideghullámot.

A Jeges-tengert korábban érintetlen hó és jég borította, amely visszaverte a napfényt, amit „albedó hatásnak” nevezünk. Az emelkedő hőmérséklet azonban a jég olvadását eredményezte, és a grönlandi jégtakaró már egyáltalán nem ilyen érintetlen; az Amerika nyugati partján tavaly pusztító erdőtüzekből, sarkvidéki hajózásból eredő és egyéb okokblétrejött korom borítja.

Sir David Kingnek van egy terve az éghajlati rendszer helyreállítására. Újra be akarja indítani az albedó hatást azáltal, hogy fehér felhőket hoz létre magasan a földfelszín felett. 

Megfelelő tudományos biztosítékokkal és a helyi őslakos közösségekkel való konzultációval ez a projekt hozzájárulhat a sarkvidéki éghajlati rendszer helyreállításához, amely az egész globális éghajlati rendszer mozgatója.

Az üzenet világos: az emberi beavatkozás tönkretette a korábban stabil rendszert, és a helyreállításához emberi leleményességre lesz szükség, helyi és nemzetközi szinten egyaránt.

Jelenleg az éghajlatváltozás elleni küzdelem gyakorlatilag minden erőfeszítése az enyhítésre és az alkalmazkodásra összpontosít. Ezek szükségesek, de nem elegendőek. Az éghajlati rendszer tönkrement, és helyre kell állítani. Ez a fő üzenet, amelyet ma este szeretnék közvetíteni.

Az üzenet azért sürgős, mert veszélyesen közel vagyunk ahhoz, hogy átlépjük a 2015-ös Párizsi Megállapodásban meghatározott 1,5 fokos határértéket. Már most 1,2 foknál tartunk, és ha a jelenlegi irányt tartjuk, akkor a globális felmelegedés 2070 körül eléri majd a 2,5 fokot.

Ezzel több kritikus ponton is túllépnénk, mint például az északi-sarkvidéki örökfagy felolvadása. Ha ez bekövetkezik, az éghajlati rendszer újra egyensúlyba helyezéséhez, vagy helyreállításához szükséges pénzösszeg exponenciálisan megnő. Ezt nem sokan értik.

Az éghajlatváltozás gyorsuló üteme emellett nagyarányú migrációt fog okozni, amire a világ nincs felkészülve. Ha nem változtatunk az éghajlatváltozás kezelésének módján, civilizációnkat alapjaiban fogja megrengetni a hőmérséklet emelkedése, amely gyakorlatilag élhetetlenné teszi a világot.

Át kell alakítanunk nemzetközi pénzügyi intézményeinket, különösen a Világbankot, hogy az éghajlatváltozásra összpontosítsanak. A Világbank klímaváltozást tagadó elnöke, David Malpass tegnap lemondott.

Mivel a képek hatásosabbak lehetnek, mint a szavak, mutatok egy rövid videót a grönlandi jégtakaró olvadásáról, Sir David narrációjával. 

Most pedig szeretnék rátérni a geopolitikára. Két kormányzati rendszer küzd a globális uralomért. A nyitott és a zárt társadalmakról beszélek.

A lehető legegyszerűbben definiáltam a köztük lévő különbséget: a nyitott társadalomban az állam szerepe az egyén szabadságának védelme, a zárt társadalomban az egyén szerepe az állam érdekeinek szolgálata.

A Nyílt Társadalom Alapítványok alapítójaként a nyílt társadalmak nyilvánvalóan közel állnak a szívemhez, és erkölcsileg is jobbnak tartom őket a zárt társadalmaknál.

Amikor erkölcsi felsőbbrendűségről beszélünk, nehézségekbe ütközünk: mindkét rendszer felsőbbrendűnek tartja magát. A nyitott társadalmaknak ezért azzal kell megkülönböztetniük magukat, hogy ténylegesen védik az egyén szabadságát. Ez minden bizonnyal vonzaná a zárt társadalmakban élőket.

Természetesen az elnyomó államok továbbra is érvényesülhetnek, mert képesek lehetnek arra kényszeríteni az alattvalóikat, hogy szolgálják őket.

Tény, hogy mindkét rendszernek megvannak az erősségei és a gyengeségei. Ha jobban megértjük őket, jobban megérthetjük a világot.

Különbséget tettem nyitott és zárt társadalmak között.

Ebből számos olyan ország kimarad, amely nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy ne kösse magát visszavonhatatlanul egyik vagy másik oldalhoz.

India érdekes eset. Egy demokrácia, de vezetője, Narendra Modi nem demokrata. A muszlimok elleni erőszakra való uszítás fontos tényező volt rakétaszerű felemelkedésében. 

Modi szoros kapcsolatokat ápol mind a nyitott, mind a zárt társadalmakkal. India tagja a Quadnak, vagyis a Négyoldalú Biztomsági Párbeszédnek, (amelyhez Ausztrália, az USA és Japán is tartozik). De emellett hatalmas mennyiségű orosz olajat vásárol hatalmas kedvezménnyel, és rengeteg pénzt keres rajta.

Erdogan Törökországa talán még érdekesebb. Aktívan együttműködik az ukrajnai háború mindkét oldalával, és semleges közvetítőnek állította be magát közöttük.  

Erdoganban sok közös vonás van Modival. De míg Modi mostanáig látszólag stabilan ült a nyeregben, Erdogan nem kezelte megfelelően a török gazdaságot, és májusban választások elé néz. Minden erőfeszítése a választások megnyerésére összpontosul. Közelebb került Putyinhoz, aki Törökországot az orosz olaj elosztó központjává  tette, ami megteremti  neki a szükséges pénzt a választásokhoz. Otthon pedig egyre autokratikusabbá vált. Megpróbálja bebörtönözni  legerősebb ellenfelét, Isztambul polgármesterét, és meg akarja tiltani a kurd pártnak, hogy részt vegyen a választásokon.

De nem fogja tudni megtörni azt a hagyományt, amely lehetővé teszi, hogy a politikai pártok felügyeljék a szavazatszámlálást.

Ez megnehezíti az eredmények meghamisítását.

A 7,8-as erősségű földrengés, amely e hónap elején sújtotta Törökországot, tragédia. A megdöbbenés sok érintett területen haraggá változott, mert a kormány lassan reagált, és minden segélyezési erőfeszítést ellenőrizni akart. Ez nem a sors keze volt, Törökország laza építési gyakorlatai és Erdogan építkezés-vezérelt növekedési modellje tovább rontott a helyzeten. A legjobb megoldás ezen kérdések megoldására a választások megtartása.

Modi és Adani iparmágnás szoros szövetségesek; sorsuk összefonódik. Az Adani Enterprises a tőzsdén próbált pénzügyi forrásokat szerezni, de kudarcot vallott. Adanit részvénymanipulációval vádolják, és részvényei kártyavárként omlottak össze. Modi hallgat a témáról, de a külföldi befektetők kérdéseire és a parlamentben is válaszolnia kell majd. Ez jelentősen gyengíti Modi fojtogató hatalmát az indiai szövetségi kormány felett, és megnyitja az utat a nagyon szükséges intézményi reformok előmozdítása előtt. Lehet, hogy naiv vagyok, de, demokratikus megújulást várok Indiában.

Sok más regionális hatalom is befolyásolhatja a történelem menetét. Brazília kiemelkedik közülük. Lula tavaly év végi megválasztása döntő jelentőségű volt. Január 8-án történt egy puccskísérlet, hasonlóan a 2021. január 6-i kísérlethez az Egyesült Államokban. Lula ezt mesterien kezelte, és megalapozta elnöki tekintélyét.

Brazília a nyitott és zárt társadalmak közötti konfliktus frontvonalában van. Az éghajlatváltozás elleni küzdelemben is a tűzvonalban helyezkedik el. Egyszerre kell megvédenie az esőerdőt, előremozdítania a társadalmi igazságosságot és újraindítania a gazdasági növekedést.

Erős nemzetközi támogatásra lesz szüksége, mert kudarc esetén nincs út a nettó zéró  kibocsátáshoz.

A jelenlegi helyzetben van némi hasonlóság a hidegháborúval, de a különbségek sokkal nagyobbak. Ukrajnában valódi háború folyik, és ez mindent megváltoztatott.

Októberig Ukrajna győzedelmeskedett a csatatéren. Aztán Oroszország Irán segítségével széleskörben drónokat vetett be.

Céljuk az volt, hogy megfosszák a polgári lakosságot az áram-, hő- és vízellátástól, és aláássák a moráljukat. Ezáltal Ukrajna védekező helyzetbe került.

A reguláris orosz hadsereg kétségbeejtő helyzetben van. Rosszul vezetik, rosszul felszerelt és demoralizált. Putyin felismerte ezt, és kétségbeesett kockázatot vállalt. Jevgenyij Prigozsinhoz fordult, aki a Wagner-csoport nevű zsoldoshadsereg tulajdonosa, és aki be akarja bizonyítani, hogy jobbat is tud, mint a reguláris hadsereg. Prigozsin bűnözői háttérrel rendelkezik, és tudja, hogyan kell bánni a bűnözőkkel. Putyin megengedte neki, hogy foglyokat is toborozzon a börtönökből. Ez sérti az orosz törvényeket, de Putyin semmilyen törvényt nem tart be.

A kockázat bevált. A foglyok segítségével Wagner-csoport elkezdett területeket szerezni. Az ukrán hadsereg lassította az előrenyomulást, de naponta több mint száz kiképzett katonát veszített, amit nem engedhetett meg magának. Ukrajna stratégiai választás előtt állt: vagy leragad a Wagner-csoport sakkban tartásába, vagy propagandagyőzelmet nyújt Oroszországnak, és megőrzi korlátozott erőforrásait egy ellentámadáshoz.

December 22-én Zelenszkij ukrán elnök Washingtonba repült, hogy megvitassa a helyzetet Biden elnökkel. Egyetértettek abban, hogy a háborút csak úgy lehet befejezni, ha Ukrajna  megnyeri

Biden azonban figyelmeztette Zelenszkijt, hogy megvannak a határai annak, ameddig elmehet.  Mindenáron el kell kerülni egy harmadik világháborút, és Európa Ukrajna iránti támogatását meg kell őrizni.

A Biden-kormányzat biztosítja Ukrajnának az összes olyan fegyvert – légvédelmi eszközöket, tankokat és rengeteg lőszert –, amelyek szükségesek egy orosz támadás visszaveréséhez és a jövőbeni támadásoktól való elrettentéshez. A republikánus vezetésű képviselőház ellenállása azonban valószínűtlenné teszi egy újabb nagyszabású, kétpárti finanszírozási csomag érkezését az Egyesült Államokból.

Zelenszkij diplomáciai offenzívát indított az európai országokban, sürgetve őket, hogy gyorsabban még több tankot szállítsanak Ukrajnába. Harci repülőgépeket is kért, és az európai országok beleegyeztek, hogy elkezdik az ukrán pilóták képzését a legmodernebb repülőgépek használatára.

Prigozsin azt a parancsot kapta Putyintól, hogy még az ukrajnai orosz invázió február 24-i évfordulója előtt arasson győzelmet. Megpróbálja bekeríteni az ukrán védőket Bahmut városában, ahol számbeli fölényben van.  Lehetséges, hogy sikerrel jár, de nem tartom valószínűnek, mert az ukrán hadsereg erős ellenállást tanúsít, és amint Ukrajna használni tudja a neki ígért fegyvereket, a kocka fordulni fog.

Maia Sandu, Moldova elnöke azonban arra figyelmeztetett, hogy Putyin államcsínyt tervez az országa ellen. Ez a fenyegetés még az évforduló előtt megvalósulhat.

Február 11-én Prigozsin interjút adott a The Guardian című lapnak, amelyben felvetette annak lehetőségét, hogy esetleg nem tudja időben teljesíteni a feladatát. Jelezte, hogy ehhez két évre is szükség lehet.

Ez egy szűk ablakot biztosít Ukrajnának arra, hogy még idén tavasszal, amikor megkapja az ígért fegyverzetet, ellentámadást indítson, amely eldöntené az ukrajnai orosz invázió sorsát.

A volt Szovjetunió országai alig várják, hogy az oroszok vereséget szenvedjenek Ukrajnában, mert meg akarják erősíteni függetlenségüket.

Ez azt jelenti, hogy egy ukrán győzelem az orosz birodalom felbomlását eredményezné. Nem jelentene többé fenyegetést Európára és a világra.

Ez nagy változás lenne egy job helyzet felé.  Hatalmas megkönnyebbülést hozna a nyitott társadalmaknak, és óriási problémákat okozna a zárt társadalmaknak.

Rátérve Kínára, Hszi Csin-ping nyilvánvaló vesztes lenne ebben az esetben. A Putyinnal való szoros kapcsolata ártana neki. De Kínában talán már most is forradalom zajlik.

Hszi Csin-ping legtöbb problémáját saját maga okozta. A gazdaságot már kormányzása kezdetén rosszul kezelte, amikor a reformer Teng Hsziao-ping eredményeit igyekezett semmissé tenni.

Hszi legnagyobb baklövése a zéró-kovid politika volt. Hatalmas nehézségeket okozott a lakosságnak, és a nyílt lázadás szélére sodorta őket.

A nép nyomására Hszi Csin-ping hirtelen feladta a politikát anélkül, hogy bármit is bevezetett volna helyette. Az eredmény Armageddon lett.

Megfelelő védőoltások nélkül a fertőzések futótűzként terjednek. A kórházak és a hullaházak túlterheltek lettek, és megszámlálhatatlanul sok ember, többségükben idősek, haltak meg nagyon rövid időn belül.

A rezsim nem adott több információt, de az emberek maguk is láthatták, mi történik , amikor barátaik és rokonaik elkezdtek meghalni.

Az a kaotikus mód, ahogyan Hszi Csin-ping kibújt a Zéró Covid politika alól, megingatta a kínai embereknek a Hszi vezette Kommunista Pártba vetett bizalmát. A jelenlegi helyzet a rendszerváltás vagy forradalom minden előfeltételét teljesíti. De ez csak a kezdete egy olyan átláthatatlan folyamatnak, amelynek következményei még sokáig érezhetőek lesznek.

Rövid távon Hszi valószínűleg hatalmon marad, mert az elnyomás minden eszköze szilárdan az ő kezében van. Meggyőződésem azonban, hogy Hszi nem marad hivatalban élete végéig, és amíg hatalmon van, Kína nem fog azzá a domináns katonai és politikai erővé válni, amelyet célul tűzött ki maga elé.

Hszi szerencséjére külföldről nem fenyegeti személyes veszély, mert Biden nem érdekelt a kínai rendszerváltásban. Ő csak a tajvani status quo visszaállítását akarja.

Otthoni gyenge pozíciója miatt Hszi pozitívan reagált Biden Balin tett ajánlatára, hogy csökkentse a feszültségeket az Egyesült Államok és Kína között. De egy, az Egyesült Államok felett áthaladó kínai megfigyelő léggömb felfedezése elmérgesítette a kapcsolatokat, és úton van afelé, hogy teljesen megmérgezze azokat. Azóta sok más repülő tárgyat is felfedeztek.

Mindenesetre Hszi Csin-ping átállása az együttműködésre csak átmeneti és taktikai jellegű lenne. Nem lenne az, aki ha ilyen könnyen fel tudná adni a mély meggyőződéseit.

Összességében történelmi jelentőségű folyamatot figyelhetünk Kínában, amelynek jelentőségét sokan nem igazán értékelik.

A geopolitikai kép teljessé tételéhez azt is meg kell vizsgálnom, hogyan működik a demokrácia az Egyesült Államokban. Nyilvánvalóan nem túl jól. Amikor Donald Trump 2016-ban elnök lett, valódi veszélyt jelentett a demokráciánkra nézve.

Trump egy  gyenge jellem, egy magabiztos szélhámos, akinek nárcizmusa betegséggé duzzadt. Nem érez elkötelezettséget a demokrácia iránt; a demokrácia csupán színpadot biztosított számára, amelyen felléphet. Jobban érdekelte a diktátorokkal való cimborálás, mint a demokratikus elvek előmozdítása.

Trump olyan akart lenni, mint Putyin, aki egy vagyont halmozott fel, miközben teljes ellenőrzést gyakorolt országa felett.

Trump alapválasztói körét a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező fehérek, különösen az idősebb generációk alkották. Legnagyobb támogatói azonban a szupergazdagok voltak – és minden bizonnyal számukra megfelelően teljesített.

Először is csökkentette az adójukat. Másodszor, olyan ideológusokat jelölt a Legfelsőbb Bíróság tagjai közé, akik elfogadták a republikánus program szélsőséges változatát. Harmadszor, irányítása alá vonta a republikánus pártot azzal, hogy az előválasztásokon kihívással fenyegette meg azokat, akik nem esküdtek hűséget neki.

Végül pedig arra ösztönözte a republikánusok által irányított államokat, hogy a választók elnyomására irányuló felháborító intézkedéseket vezessenek be, hogy pártja korlátlan ideig hatalmon maradhasson. Ezzel a programmal 2020-ban majdnem újraválasztották.

Reményeim szerint 2024-ben Trump és DeSantis floridai kormányzó küzdenek meg a republikánus jelöltségért.

Trump szánalmas figurává vált, aki még mindig a 2020-as vereségét siratja. A nagy republikánus adományozók tömegesen hagyják el. DeSantis ravasz, könyörtelen és ambiciózus. Valószínűleg ő lesz a republikánus jelölt.

Ez arra késztetheti Trumpot, akinek nárcizmusa betegséggé vált, hogy harmadik párt jelöltjeként induljon. Ez jelentős demokrata előnyhöz vezetne, és arra kényszerítené a republikánus pártot, hogy megreformálja magát. De előfordulhat, hogy egy kicsit elfogult vagyok.

Befejezésül szeretném megismételni, amit az elején mondtam: miközben a nyitott és a zárt társadalmak a globális uralomért küzdenek, civilizációnkat az összeomlás veszélye fenyegeti az éghajlatváltozás feltartóztathatatlan előretörése miatt. Azt hiszem, ez pontosan összefoglalja a dolgok jelenlegi állását.

Hiszek abban is, hogy a nyitott társadalom jobb, mint a zárt társadalom, és gyászolom azokat az embereket, akiknek elnyomó rezsimekben kell élniük, például Aszad Szíriájában, Belaruszban, Iránban és Mianmarban.

Köszönöm.